Egy városi ember sétál a mezőn, találkozik a juhásszal:
– Szép juhai vannak.
– Szépek.
– Mennyi van?
– Próbálja megszámolni!
– Nem tudom, nagyon mozognak.
– Azért birkák!
– Ha megmondom, mennyi van, ad egyet?
– Adok.
– 149.
– A fenébe. Maga nyert viheti!
Az ember boldogan felkapja a legközelebbi állatot és indul a kocsijához, de a juhász utána szól:
– Ha megmondom, mi a foglalkozása, visszaadja?
– Vissza.
– Maga rendőr.
– Honnan tudja?
– Onnan, hogy a pulit viszi.
Még egy vicc:
Két régi ismerős találkozik:
– Mesélj, milyen az új munkahelyed, milyen a főnököd?
– A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte.
– Na ne mesélj, ezt nem hiszem, a főnökök általában mindig utálatosak.
– Pedig igaz. Az egyik szeméből a nyílt gonoszság, a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik. Viszont szinte biztos, hogy soha nem fog minket kirúgni.
– Miből gondolod?
– Mert minket nem lehet elbocsátani! A rabszolgákat el szokták adni!
Még egy vicc:
Behívja a cég vezérigazgatója az egyik alkalmazottját.
– Nos, Mr. James, Ön már egy éve dolgozik vállalatunknál. A postázási részlegen kezdte, aztán röpke 2 hét alatt átkerült az értékesítésre. Egy hónap múlva már területi képviselő lett. Mindössze négy hónap után kinevezték az értékesítés vezetőjének. Most pedig, mivel komolyan foglalkozom a visszavonulás gondolatával, megkérdezném, hogy mit szólna a vezérigazgatói poszthoz?
– Köszönöm! – feleli az alkalmazott.
– Köszönöm? Ez minden, amit egy ilyen hatalmas ajánlatra tud mondani?!
– Jó, akkor „Köszönöm, apa!”
