Paks a leállás szélén: Kapitány István szerint évekkel ezelőtt megelőzhették volna a válságot
Történelmi mélységbe süllyedt a Duna, és ezzel együtt az ország egyik legfontosabb energetikai kérdése is hirtelen a figyelem középpontjába került. A paksi atomerőmű leállásának lehetősége nemcsak műszaki ügy, hanem súlyos politikai és gazdasági vita is lett belőle.
Történelmi mélyponton a Duna, veszélyben Paks működése
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter rendkívüli tájékoztatása szerint a Duna vízállása Paksnál mínusz 121 centiméterre süllyedt. Ez minden eddiginél alacsonyabb érték, hiszen a korábbi negatív rekordot 2018-ban mérték, akkor mínusz 97 centiméternél járt a folyó.
A helyzet azért különösen súlyos, mert a paksi atomerőmű működéséhez folyamatos és megfelelő mennyiségű hűtővízre van szükség. Ha a vízállás a biztonsági határ alá esik, az üzemeltetőknek az előírások szerint csökkenteniük kell a termelést, vagy akár le is kell állítaniuk a blokkokat.
A teljes leállás mintegy 2000 megawattos termeléskiesést jelenthetne, miközben a Dunamenti Erőmű meghibásodása további 400 megawattot vesz ki a rendszerből. Ez különösen rosszkor jön, hiszen a hőség miatt az esti áramfogyasztás akár 20 százalékkal is meghaladhatja az átlagos nyári szintet.
Nem a mostani válság a legnagyobb botrány, hanem az elmulasztott évek
A mostani helyzet kapcsán sokan nem is elsősorban a leállítás tényét tartják a legnagyobb problémának, hanem azt, hogy egy ilyen forgatókönyvre évekkel ezelőtt fel lehetett volna készülni. Már 2018-ban egyértelmű figyelmeztetést jelentett a rekordalacsony vízállás, amely világossá tette: a Duna képes olyan tartományba süllyedni, amelyre a korábbi rendszereket nem tervezték.
Egy stratégiai jelentőségű létesítménynél nem elég a múlt rekordjaira figyelni. A jövő szélsőségeire kell felkészülni. Éppen ezért sokak szerint már akkor meg kellett volna vizsgálni, mi történik mínusz 100, mínusz 110 vagy akár mínusz 120 centiméteres vízállásnál.
Kapitány István állítása szerint egy nagyjából tízmilliárd forintos új szivattyútelep elkerülhetővé tette volna a mostani leállást. Ha ez valóban így van, akkor a mostani krízis már nem pusztán természeti jelenség következménye, hanem egy elhalasztott döntés ára.
Tízmilliárdos megoldás maradhatott el
A miniszter szerint az átvilágításnak kell feltárnia, hogy pontosan mikor született ilyen műszaki terv, kik ismerték, mennyibe került volna, és miért nem valósult meg. Ez a kérdés politikailag különösen kényes, mert ha a veszély régóta ismert volt, akkor joggal merül fel: miért csak most lett sürgős a probléma?
Kapitány azt is felvetette, hogy az MVM az elmúlt években százmilliárdokat fordított hirdetésekre, szponzorációkra és sportklubokra, miközben az erőmű alkalmazkodását szolgáló fejlesztés nem készült el. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek egyelőre állítások, a vizsgálat eredményét meg kell várni.
Az azonban már most látszik, hogy ha valóban létezett egy megvalósítható műszaki megoldás, amely töredékébe került volna a látványos kommunikációs kiadásoknak, akkor a jelenlegi válság mögött nem csupán a természet, hanem emberi mulasztás is állhat.
Egy atomerőműnél nincs helye rögtönzésnek
A vita közben többen is gyors megoldásokat emlegettek, például egy előszivattyú beépítését. Az ilyen felvetések politikailag látványosak lehetnek, de műszaki szempontból egy atomerőmű esetében egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet.
Egy paksi léptékű módosításról nem egyetlen politikus vagy megszólaló dönt. Ehhez nukleáris biztonsági szakértők, gépész- és energetikai mérnökök, vízügyi tervezők, villamos szakemberek, hatósági szakértők és üzemeltetők összehangolt munkája szükséges.
Nem lehet csak úgy „odatenni” egy szivattyút, majd remélni, hogy minden rendben lesz. Egy ilyen beavatkozást meg kell tervezni, modellezni, elemezni, engedélyeztetni, megépíteni és kipróbálni. Ráadásul ezt nem a válság közepén, hanem jóval korábban kellett volna megtenni.
Éppen ezért a mostani leállítás nem politikai döntés, hanem biztonsági előírásokból következő kötelező lépés. Egy atomerőműben nincs helye improvizációnak.
Most a kormányon a sor, de a múlt kérdései sem tűnnek el
A jelenlegi helyzet kezelése most a kormány feladata. Biztosítani kell az ellátás folyamatosságát, kezelni kell az importáramot, mozgósítani kell a hazai tartalékokat, és szükség esetén korlátozni kell a nagyfogyasztást. Ezek azok a döntések, amelyek a következő időszakban közvetlenül befolyásolhatják az ország energiaellátását.
Ugyanakkor az előző évek felelőssége sem söpörhető félre. Ha a 2018-as rekord után már látható volt a veszély, akkor sokak szerint nem most, az utolsó pillanatban kellett volna szembesülni a problémával.
Kapitány István szerint a megelőző beruházás ára körülbelül tízmilliárd forint lett volna, miközben most hasonló nagyságrendű többletköltséget okozhat az importáram. Ha ez beigazolódik, akkor a Duna most valóban benyújtotta az évekkel ezelőtt kiállított számlát.
