Ma a Balaton déli partján tankoltunk – nyár van, meleg van, hosszú út állt még előttünk. A kúton nem volt tumultus, mindenki tette a dolgát: tankolt, fizetett, indult tovább.
Én is beálltam a sorba, majd miután végeztem, elindultam befelé a két megszokott ásványvizes palackommal.
De még mielőtt a pulthoz értem volna, egy mondat megállított:
Smucig ember!- Hogy ez milyen smucig ember! – mondta a Balaton déli partján lévő benzinkút bájos alkalmazottja az épület valamelyik hátsó részéből kilépő férfi kollégájának az éppen távozó vendégre mutatva a fejével. – 21 ezret fizetett és nem adott egy forint jattot sem.
Odaléptem a pulthoz két ásványvizes palackkal a kezemben, köszöntem, és megkérdeztem a nőtől, hogy mire adott volna, hiszen az imént kilépő férfi hozzám hasonlóan segítség nélkül tankolt, utána, mint én, lemosta a szélvédőt.
Lehet, hogy saját magának adott, mint ahogy én is tenni fogom, merthogy én is smucig vagyok ilyen esetekben.A fiatal lány elpirult, nem vette észre, hogy más is van a helyiségben, valószínűleg a hűtőkig nem látott el. A férfi nem szólt semmit.
A nő sem. Illetve az utóbbi megkérdezte, számlát kérek-e, vagy elég a nyugta.Elég volt. Ferenc G. osztotta meg velünk mai élményét!
Te adsz jattot benzinkúton, ha nem segítettek neked?
