Óriási veszteség ez a magyar színjátszásnak.
Ha kellett, vicces inast játszott vagy pincért, netán parasztbácsit, de a komoly szerepektől sem rettent meg. 117 filmben láthattuk, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy egybe se kerüljön be Makláry Zoltán.
Az I. világháború idején az olasz frontra került – csupán 19 évesen -, ahol aztán fogságba esett. Negyvenhat hónapig tartott a kínszenvedése, ám még a fogolytáborban is dolgozott benne a színházi véna, így tábori színházat alakított a magyar hadifoglyokból.
1919-ben került haza, soványan, maláriával küszködve. De nem adta fel, hogy egyszer színész lehessen. 1922-ben egy darabban pincért alakított (naná), amikor még maga Kosztolányi Dezső is megdicsérte a kritikájában, később pedig a kor ünnepelt színésze, Csortos Gyula karolta fel, mert tehetségesnek tartotta. Így került a Vígszínházba majd 1935-től a Nemzeti Színházba, ahol élete végéig játszott – kezdi a színészóriásra való visszaemlékezését az Újságmúzeum.
A II. világháború elborzasztotta, de nem volt oka a félelemre, ám szinte mindent kezdhetett elölről, mert a budapesti házát – az ingóságaival együtt – megsemmisítette egy repülőről ledobott bomba. Csak egy téli kabátja marad, meg a már említett tanyája.
Aztán a háború után is ő lett az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színész, így Balatonfüreden vásárolt magának egy birtokot és borászkodni kezdett. Hatvan felett jár már ekkor és vágyott a nyugalomra.
Meg a Nemzeti Színház sem izgatta már annyira, főleg, hogy kifejezetten rossz volt a viszonya a színház nagy emberével, a pártvonalon erősen támogatott Major Tamással. Az is eljutott Majorhoz, mikor Makláry a színház büféjében egyszer azt mondta: „Ha meghalok, égessék el a Majort!” Végül szakított a színházzal és inkább a balatonfüredi magányt választotta. Senkivel sem tartotta a kapcsolatot, ajtót sem nyitott, ha keresték.
Jellemző módon a háza utcára néző ablakát is inkább befalaztatta. Aztán a halála előtt nem sokkal még elvállalt egy szerepet Gobbi Hilda kedvéért, ám 1978-ban, 82 évesen pont került a színészóriás földi létére. A kacskaringós életút végén a legismertebb magyar karakterszínészek egyike örökre megpihent.
Nyugodjon békében, Makláry Zoltán!
