A szürke hétköznapok állandó és monoton körforgása néha képes teljesen beszippantani az embert.
A család, a munka, és sárga csekkek befizetésének a megoldása általában lekötik minden gondolatunkat és energiánkat, amibe könnyen bele lehet fásulni. Ez pedig még egy jól működő házasságra is kihatással lehet. De nem abban az esetben, ha férj és a feleség minden körülmények között képes megőrizni a humorérzékét, azaz még a húzósabb helyzetekről is szarkazmussal és irónival tudnak beszélni.
1. A feleség és a férj ebben az esetben nem találták ki egymás gondolatát.
2. A férjem a minap későn ért haza a munkából. Meg akartam tréfálni, ezért nekiestem, hogy mondja el őszintén, merre is járt igazából. A férjem erre ideges lett, megfogta a kezemet és bevallotta, hogy elbukta az összes megtakarított pénzünket a kaszinóban. Ezt hallva elkezdtem levegőért kapkodni és majdnem elájultam, mire a férjem nevetve közölte velem, hogy csak viccelt. Ekkor megtanultam egy életre, hogy mennyire igaz is az a közmondás, hogy „aki másnak vermet ás, maga esik bele.”
3. A feleségem egyik nap hosszú percekig vizslatta a 4 éves gyerekünket, majd pedig így szólt hozzám:
– Szerintem beteg a gyerek.
– Miből gondolod?
– Ma még nem tört össze semmit.
– Igazad van! Máris hívom az orvost.
4. Rájötteme, hogy ha nem házasodtam volna meg, akkor nem lenne kivel megvitatnom nap mint nap a WC papír felhelyezésének, és a mustáros tubus kinyomásának helyes módját.
5. Menne neki egyedül is, csak a feleség biztosra akart menni:
6. A feleségem küldött ma nekem egy üzenetet:
„Bocsi édesem, de ma túlóráznom kell, ezért sajnos el kell halasztanunk a ma estére tervezett kis közös programunkat.
Erre én, aki egyáltalán nem is emlékezett rá, hogy ma estére programunk volt:
„Rendben… de ezért ki kell engesztelned majd valahogy.”
7. A férjem szemére vetettem, hogy soha nem szokott nekem bókolni. Erre válaszul azt mondta, hogy „Olyan vagy mint egy lazacfilé.”
Azonnal elvörösödtem a dühtől, de aztán hozzátette, hogy „Ez az egyedüli hal, amit szeretek.”
8. A feleségem így szólt hozzám egyik nap:
– A szomszéd Erikát a férje minden pénteken meglepi egy szál virággal. Te is igazán megtehetnéd.
– Hát jó, ha tényleg ezt szeretnéd.
A következő pénteken átkopogtam Erikához, és amikor ajtót nyitott, így szóltam hozzá:
– Én sem igazán értem, hogy mi szükség van erre, de tessék. Majd pedig átnyújtottam neki egy szál virágot.
9. Annyira szokatlan a férjétől az ilyesféle megnyilvánulás, hogy nem tudja mire vélni a dolgot.
10. Én: Délután majd ne felejts el érte menni a gyerekekért az iskolába.
A férjem: Dehát szombat van, és mindketten fent játszanak az emeleten.
Én: Szerda van, és három gyerekünk van…
Úgy indult, mint egy romantikus vallomás, de a végén jött a jól megszokott a csattanó!
