A nagydumás gyerekeknek jóformán elég csak kinyitniuk a szájukat, és máris mindenki dől a nevetéstől. Olyan emlékezetes aranyköpésekkel örvendeztetik meg a felnőtteket, amiket aztán még évek múltán is emlegetnek azok a családtagok, akik a saját fülükkel hallották.
Bár a megszólalásaik néha csípősek tudnak lenni, de ezért nem lehet rájuk haragudni, hiszen nem bántásnak szánják azokat, csupán csak a gyermeki őszinteség beszél belőlük. Néha pedig olyan okosságok hagyják el a szájukat, amik még a felnőtteket is komolyan elgondolkodtatják.
1. A gyerekek mindenre tudnak adni valami szellemes választ.
2. Van egy gazdag ismerősöm, akinek a kislánya most lett első osztályos. Mivel mindennap kap zsebpénzt, ezért egy sereg lány akaszkodott rá, hogy a büfében mindenféle édességet megvetessenek vele maguknak.
Az édesanyja egy idő után leült vele beszélni, és elmagyarázta neki, hogy ezeknek a lányoknak a többsége kihasználja őt, és csak azért barátkoznak vele, mert édességet vesz nekik. Azt tanácsolta, hogy legközelebb mondja azt nekik, hogy „nem megyek veletek a büfébe, és nem veszek nektek édességet!”.
Másnap a suli után az anya megkérdezte a kislányát, hogy megfogadta-e a tanácsát. A kislány bólintott, és büszkén elmesélte, hogy mit mondott a lányoknak:
– Nem megyek veletek a büfébe, és nem veszek nektek semmit! Tessék, itt a pénznem, vegyétek meg egyedül!
3. A kisfiam rendetlenkedett ebéd közben az asztalnál, ezért rászóltam:
– Kisiam, ezt azonnal fejezd be! Az étel nem játék! Ha jönnek nagyszüleid látogatóba, el fogom mondani nekik, hogy milyen rossz vagy!
– Ne, anyu! Ne csináld! Szeretném, ha meglepetés lenne!
4. Egyik nap én vigyáztam az unokahúgomra. Elmentünk a játszótérre, ahol megismerkedett egy vele egykorú kisfiúval, akivel végig együtt játszottak, beszélgettek, nevetgéltek.
Amikor eljöttünk a játszótérrel, az unokahúgom felsóhajtott, majd így szólt:
– Hála az égnek, végre találtam magamnak valakit.
5. Az óvodából hazafele menet a kisfiam közölte velem, hogy feleségül fog venni egy lányt, aki nagyon tetszik neki. Amikor aztán hazaértünk, a feleségem azzal fogadott minket, hogy elővett egy rakás szatyrot, és elkezdte mutogatni nekünk, hogy milyen ruhadarabokat vásárolt magának napközben. A kisfiam egy ideig csendben figyelt, majd így szólt:
– Tudod mit, apu? Úgy döntöttem, hogy inkább mégsem házasodok meg.
6. Tanakodtunk, hogy hogyan vegyük rá a kislányunkat, hogy egyen egy kis sült húst. A férjem kitalálta, hogy mondjuk azt neki, hogy cserébe nézhet mesét lefekvés előtt.
Odamentünk hát a kislányunkhoz:
– Kicsim, szeretnél mesét nézni lefekvés előtt?
A kislányunk reakciója:
– Na, mit kell már megint megennem cserébe?
7. Mondtam a kislányomnak, hogy a hagymát is egye meg a levesben:
– Nem akarom!
– De nagyon egészséges, és elpusztítja a baktériumokat is.
– Hát sokkal jobb lenne, ha a csoki pusztítaná el a baktériumokat.
Ebben sajnos egyet kellett értenem a kislányommal.
8. Leültem a kislányommal ebédelni:
– Kérek ketchupot is hozzá!
– A ketchup elfogyott, de van helyette majonéz.
– Nem, majonéz az nem kell.
Folytattuk az evést, amikor újra megszólalt:
– Szomjas vagyok!
– Mit szeretnél inni?
– Gyümölcsteát.
– Nincs itthon tea, kicsim. Jó lesz sima gyümölcslé?
Ekkor a kislányom elkomorodott, majd így szólt:
– Te rajtam próbálsz spórolni, ugye?
9. Óvónőként dolgozom, és ma az egyik kislány sírva jött oda hozzám:
– Csúnyát mondott nekem a Beni!
– Miért, mit mondott?
– Azt, hogy agyas vagyok!
– De hát ez nem is csúnya. Hiszen tényleg van agyad, ahogy minden embernek.
– Neeem igaaaz! Nekem nincs is agyaaam!
10. A kislány olyan szellemes választ adott az édesanyjának, amilyet egyetlen felnőtt sem tudott volna!
