Hosszú és fáradtságos utat járnak be a szülők, míg sikeresen felnevelik a gyerekeiket. Az anyukák és az apukák mégis azt vallják, hogy megéri vállalni ezt a buktatókkal kikövezett utat, ugyanis összességében nézve a nehézségek eltörpülnek amellett a sok öröm mellett, amit a gyerekeik adnak nekik.
Azonban nem olyan egyszerű minden helyzetben csak a jó oldalát szem előtt tartani. A szülők is besokallhatnak néha. Ilyenkor sokat segít, ha képesek humorral és öniróniával kezelni a családos élet kevésbé örömteli momentumait.
1. Elegem lett belőle, hogy a gyerekeink folyton eltüntetik a távirányítókat, ezért gondoskodtam róla, hogy ez többé ne fordulhasson elő:
2. Egyik nap így szóltam a kisfiamhoz: Most megyünk, és elköltünk rád egy nagy rakás pénzt.
A kisfiam: Juhúúú! De jó! Éljen! Induljunk!
Nos, hamar alábbhagyott a lelkesedése, amikor leesett neki, hogy elvittem őt lúdtalpbetétet csináltatni.
3. A gyerekünkre mutatva a férjemre néztem és megkérdeztem: Kicseréled?
A férjem: Huh, annyira örülök, hogy ennyire egy rugóra jár az agyunk! Igen, vigyük vissza a kórházba, és hozzunk el helyette egy másikat! Hátha az jobb fej lesz és kevesebbet fog sírni!
Én: A pelenkára gondoltam Drágám…
4. Én a gyerekemnek tekintélyt parancsolóan: Nem mondom el még egyszer, hogy tegyél rendet a szobádban!
Erre a kislányom: Hála égnek, már kezdtem nagyon unni, hogy állandóan ezt hajtogatod.
5. Ha még egyszer előfordul, hogy a gyerekeim felkeltenek vasárnap már korán reggel valami kis semmiség miatt, akkor esküszöm, hogy hétfőn úgy csomagolom el az uzsonnájukat az iskolába, hogy előtte leveszem a szívószálat a dobozos gyümölcsléjükről.
6. A kisfiam így szólt egyik nap: Ezentúl senki sem jöhet be a szobámba!
Erre én: De reggelente muszáj bemennem felkelteni téged, hogy el ne késs a suliból.
A kisfiam: Te aztán főleg nem jöhetsz be!
7. Kezdő szülőnek lenni olyan, mint amikor kipróbálsz egy új videojátékot, amiben kihagyod a tutorial részt, így aztán csak fejetlenül futkosol összevissza, mert fogalmad sincs, hogy mit is kellene csinálnod.
Szülőknek szóló könyvek
8. Amikor még nem voltak gyerekeim, elképzeltem, hogy ha egyszer lesznek, akkor olyan inspiráló dolgokat mondok majd nekik, mint hogy: „egyszer majd jobbá fogod tenni a világot!”, vagy hogy: „Példakép leszel majd az emberek számára!”. Ezzel szemben most, hogy tényleg szülő lettem, olyanokat mondok, hogy: „ne nyalogasd az ablakot!”, vagy hogy: „ne edd meg a fikuszt”.
9. Kínos tud lenni, amikor a gyermeked feltesz egy elmés kérdést, te pedig csak ennyit tudsz válaszolni: Kicsim, még azzal sem vagyok tisztában, hogy milyen nap van ma.
10. A fiam kinézett magának egy nagyon drága játékot az áruházban. Amikor közöltem vele, hogy nem vesszük meg, már készült is a szokásos földön fetrengős hisztijére, de egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy ezúttal megelőzöm. Gyorsan ledobtam magam a padlóra, majd vinnyogó hangon üvölteni kezdtem: „Nem akarom megvenni a játékot! Nem akarom megvenni a játékot!”
A fiam teljesen megszeppenve nézett rám, és azt mondta, hogy inkább nem is kell neki a játék, csak fejezzem be, amit csinálok. Bár a boltban mindenki őrültnek nézett engem, de a kisfiam az eset óta egyszer sem kezdett el hisztizni és követelőzni.
11. Az anya maximálsian támogatja a lánya terveit. Sőt, még az úti célt is kijelöli a számára!
