Mogyoródon született 1943. május 13-án – tehát most lenne majd 80 éves a kiváló, közkedvelt, és szeretett – különleges orgánumú színész, filmszínész.
Neve olyannyira különleges volt akkoriban, és még később is, hogy az emberek nem igazán akarták elfogadni. Úgy gondolták, hogy egy virágnév csakis női lehet.
Hogy miért kapta a Jácint nevet?
Prózai a magyarázat, s egyéni gondolkodásra vall: Édesapja azt akarta, hogy majdan a postás könnyen megtalálja. Nos – ez a vágya teljesült. Részint a név miatt, részint azért, mert fiából ismert ember vált.
Amúgy teljes neve Juhász Jácint Róbert, de ő mindig csak a Jácint nevet használta.
Édesapja kertészféle volt, igazi falusi ember. Népszerű volt a faluban, ha valakinek gondja volt, hozzá fordult. Olyan volt ő, mintha jegyzője, vagy bírája lett volna Mogyoródnak. Nem voltak gazdag emberek, bár éhezni nem éheztek – de azért néha nélkülözni kellett.
Nem volt egy jó gyerek, ha az iskolába történt valami, őt vették először elő, ő kapta a fenekeseket. Olyan is megesett, hogy míg a falusiak a templomba mentek, ők kihajtották a gazdák lovait a legelőre, és ott betyár-pandúrosat játszottak…Viszont kitűnő tanuló volt, úgyhogy tanárait úgy igazándiból nem sikerült magára haragítani.
Ráadásul ő volt a legjobb versmondó is. Aztán 13 évesen érezte először milyen a világot jelentő deszkákra állni, egy verseny alkalmával.
Ennek ellenére eszébe sem jutott, hogy színész legyen. Orvosnak készült, de aztán az érettségi előtt egy héttel megváltozott mindent. A koliban vers- és prózamondó délutánt szándékoztak rendezni neves színészek jelenlétében. De nem tarthatták meg, mert kiküldték őket kukoricát törni.
A színészek viszont megérkeztek, és neki kellett elmagyaráznia a történteket. A színészek viszont nem indultak vissza azonnal, hanem egymás szórakoztatására szavalni kezdtek.
Ő meg bátorságot kapott, és elmondott néhány verset. A dolognak az lett a vége, hogy rábeszélték – hagyja az orvosi álmokat, az ő helye a Színművészetin van. Gyorsan ment a dolog, mikor érettségizett már fel is vették a főiskolára.
Juhász Jácint 1965-ben szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, osztályvezető tanára Simon Zsuzsa volt, osztálytársai között olyan nevek voltak, mint Almási Éva, Csíkos Sándor, Csomós Mari, Harkányi János, Kozák András, Szersén Gyula, Szilágyi Tibor.
A hetvenes-nyolcvanas évek felkapott, ismert, szeretett színésze volt. Sokáig nem tudta a közönség elfogadni a nevét, úgy gondolták – egy virágnév csakis női név lehet. Játszott Veszprémben, a Madách Színházban. Sok tévéfilmben szerepelt, és neves filmrendezők műveiben is gyakorta felbukkant.
Színházi bemutatóinak száma i „számtalan”. Az akkori gyerekek a Cimbora tévé műsorból ismerhették, hisz Káldi Nórával együtt vezette.
Olyan sorozatokban szerepelt, mint a Vivát, Benyovszky!, vagy a Névtelen vár. Jancsó Miklós filmjeinek rendszeres szereplője volt, halála előtt még szerepelt a Napfény ízében.
Ő maga volt a pontosság, és a megbízhatóság mintaképe. Minden körülmények között. És minden szerepet eljátszott amire felkérték, egyetlen szerepet utasított vissza.
Ennek az a története, hogy egy forgatás közben Juhász Jácint a díszlettervező kislányával fecsegett rendszeresen. Úgy beszélgettek egymással, mint két jó barát. Ezt az időszakot leste meg Kardos Ferenc rendező, és rákérdezett, akar-e a Cimbora műsorvezetője lenni.
Voltak jó páran, akik feladták, aztán állandó társa a műsorvezetésben – Káldi Nóra is. Őt valahogy vonzotta a műsor, ez a teljesen más feladat volt, mint a színház.
Egész életében szerény, egyszerű maradt. Ennek okáról ezt mondta:Még pályája elején Pécsi Sándor adott neki egy jó tanácsot:
„Fiacskám, nem a bukást nehéz elviselni, hanem a sikert”.
Ezt ő figyelmeztetésnek vette, és mindig tudatosan vigyázott rá, nehogy fejébe szálljon a dicsőség.
Egy-egy nagyobb siker után nem szívesen mozdult ki otthonról, tudta, hogy nem ő a népszerű, hanem a szerep, akit alakított.
Sajnos élete utolsó szakaszában sok családi tragédia érte.
Színészként – 55 évesen is elég mellőzöttnek számított, rákos lett, de ezt nem igazán fogadta el, és főleg titkolta. Valahol szégyellte, hogy nem tud megbirkózni egy betegséggel.
Végül 1999 januárjában, csupán 55 éves korában aludt el örökre.
