Kilenc év után távozik az Országos Mentőszolgálat éléről Csató Gábor, és ez jóval több egyszerű személycserénél. Az OMSZ ugyanis nem egy átlagos állami hivatal: ez az a rendszer, amelyhez az emberek a legkritikusabb pillanatokban fordulnak, amikor tényleg perceken múlhat minden.
A vezetőváltás ezért egyszerre szakmai, politikai és társadalmi ügy. A kérdés most már nem csak az, hogy ki ül a főigazgatói székbe, hanem az is, hogy valódi megújulás jön-e a magyar mentésben, vagy minden marad a régiben.
Csató Gábor távozása fordulópont lehet az OMSZ életében
A 24.hu értesülése szerint Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter felmentette Csató Gábort az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjáról, miközben az MTI-hez eljuttatott hivatalos közlemény már közös megegyezéses távozásról szólt.
A főigazgatói feladatokat átmenetileg Constantinovits Miklós oxyológus és sürgősségi szakorvos, az OMSZ orvosszakmai osztályának vezetője veszi át. A tervek szerint a posztra nyílt pályázatot írnak ki, és annak lezárása után szeptember 1-től új irányítással működhet tovább a szervezet.
Ez a váltás érzékeny pillanatban történik, mert az új egészségügyi vezetés korábban többször jelezte: az OMSZ-t és a sokat vitatott ügyeleti rendszert is át akarják alakítani. Vagyis Csató Gábor távozása könnyen lehet egy nagyobb reform első látványos lépése.
Constantinovits Miklós biztosíthatja az átmeneti stabilitást
Az átmeneti vezető belülről érkezik, ami ilyen helyzetben különösen fontos. A mentőszolgálatnál ugyanis nincs leállás, nincs átmeneti csend, nincs olyan nap, amikor beleférne a bizonytalanság. A hívásokat ugyanúgy fogadni kell, a mentőautóknak ugyanúgy menniük kell, a mentésirányításnak ugyanúgy működnie kell.
Az MTI beszámolója szerint Constantinovits Miklós a szakmai kontinuitást, valamint egy korszerűbb, kiszámíthatóbb és hatékonyabb működési modell kialakítását nevezte meg fő célként.
„A betegbiztonság érdekében felülvizsgálná és optimalizálná a mentésirányítás hatékonyságát, emellett prioritásként jelölte meg a mentésben részt vevő jármű- és felszerelésállomány pontos feltérképezését és fokozatos korszerűsítését.”
Ez a mondat sokat elárul. Egyrészt azt sugallja, hogy nem hirtelen felforgatás készül, hanem kontrollált átmenet. Másrészt világosan jelzi, hogy a rendszer több pontját is átvilágíthatják az előttünk álló hónapokban.
Nyílt pályázat jön, de a valódi kérdés az átláthatóság
Hegedűs Zsolt bejelentése szerint a főigazgatói posztra nyílt pályázatot írnak ki. Ez első hallásra jól hangzik, mert azt üzeni, hogy a kormány nem pusztán egy gyors politikai kinevezéssel akar pontot tenni az ügy végére.
A nagy kérdés azonban az lesz, hogy a folyamat mennyire lesz valóban nyitott, átlátható és szakmai. Egy ilyen súlyú intézmény élére nem elég egy adminisztratív vezető. Olyan ember kell, aki érti a sürgősségi ellátást, a mentésirányítás technológiai hátterét, a vidéki és városi különbségeket, a dolgozók terhelését és az állami működés pénzügyi realitását is.
Az OMSZ saját meghatározása szerint a magyar szervezett életmentés több mint 130 éves múltját képviseli. Ez nem puszta protokollszöveg: a mentőszolgálat közbizalmi intézmény, amelynél a társadalom joggal várja el, hogy baj esetén az állam azonnal és hibamentesen működjön.
Csató Gábor időszaka egyszerre szólt fejlesztésekről és vitákról
Csató Gábor 2017 januárja óta vezette az Országos Mentőszolgálatot. Az OMSZ közleménye szerint az elmúlt években jelentős szervezeti, szakmai és digitális fejlesztések történtek, különösen a mentésirányítás, az ellátási protokollok és az adatvezérelt működés területén.
A hivatalos értékelés alapján ebben az időszakban több betegellátást támogató alkalmazás is elindult, szervezett tudományos munka kezdődött, nemzetközi publikációk születtek, és külföldi szakmai kapcsolatok is erősödtek.
Nem lehet elvitatni azt sem, hogy a koronavírus-járvány évei elképesztő terhelést raktak a mentőszolgálatra. Az OMSZ nemcsak sürgősségi feladatokat látott el, hanem mintavételi, betegszállítási és logisztikai terheket is cipelt, miközben a mindennapi életmentést is fenn kellett tartania.
Ugyanakkor Csató Gábor időszaka nemcsak sikerekről szólt. Az egységes alapellátási ügyeleti rendszer bevezetése sok helyen váltott ki kritikát, és a mentésirányítás körül is felmerültek súlyos kérdések, különösen informatikai problémákról és rendszerleállásokról szóló hírek után.
Egy ilyen méretű rendszerben nyilván nincs tökéletes működés, de itt mindig ugyanoda lyukadunk ki: lesz-e nyilvános tanulság, lesz-e valódi korrekció, és kimondják-e őszintén, hol hibázott a rendszer.
A mentésirányítás és a járműpark lehet a legnagyobb próbatétel
Az új átmeneti vezetés egyik első kiemelt területe a mentésirányítás hatékonyságának felülvizsgálata. Ez nem háttértechnikai részlet, hanem a mentőellátás egyik legfontosabb eleme.
A mentésirányításon múlik, hogy egy beérkező segélyhívás után milyen gyorsan, milyen egység, milyen prioritással indul el. Egy jól működő rendszer perceket nyerhet, egy rosszul működő rendszer pedig épp ezeket a perceket veszítheti el.
Ugyanilyen fontos kérdés a jármű- és felszerelésállomány állapota. Az elmúlt időszakban többször előkerült, hogy a régebbi mentőautók cseréje, a járműpark pontos feltérképezése és a korszerűsítés elkerülhetetlenné vált.
A 15 perces országos kiérkezési cél jól hangzó vállalás, de a valóságban ehhez nemcsak több mentőautó kell. Kell hozzá elég dolgozó, jól szervezett állomáshálózat, működő informatikai háttér, korszerű irányítás és stabil finanszírozás is. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a rendszer gyorsan túlterhelődik.
Az ügyeleti rendszer átalakítása megkerülhetetlen
Az OMSZ által szervezett alapellátási ügyeleti rendszer az elmúlt időszak egyik legvitatottabb egészségügyi átalakítása lett. Az eredeti cél az volt, hogy egységesebb és átláthatóbb rendszer jöjjön létre, a gyakorlatban azonban sok beteg és szakmai szereplő szerint több helyen romlott az elérhetőség.
Különösen kisebb településeken, éjszaka vagy bizonytalan panaszok esetén okozott gondot, hogy a betegek sokszor nem tudták eldönteni, pontosan hová forduljanak. És ahol nincs világos betegút, ott végül gyakran a mentőszolgálatnál csapódik le a bizonytalanság.
Ha az alapellátás gyenge, ha az ügyelet akadozik, ha a háziorvosi rendszer túlterhelt, akkor a mentők és a sürgősségi osztályok kapják a pluszterhet. Éppen ezért az OMSZ jövőjét nem lehet elszakítani az egész egészségügyi rendszer működésétől.
Az adatbiztonság és a közbizalom is kulcskérdés lehet
Az OMSZ körül az elmúlt években nemcsak szakmai, hanem politikai viták is felbukkantak. Különösen súlyos ügy volt, amikor 2024-ben az OMSZ rendszeréből származó jegyzőkönyvrészlet került ki egy kormányközeli laphoz Magyar Péterrel kapcsolatban.
A későbbi vizsgálatok szerint a dokumentum valóban az OMSZ rendszeréből származott, és azt meg is hamisították. Egy ilyen eset azonban nem csupán kommunikációs kellemetlenség. Ez a betegadatok védelméről, az intézményi fegyelemről és a közbizalom alapjairól szól.
Aki mentőt hív, a legvédtelenebb helyzetében fordul segítségért az államhoz. Teljesen alapvető elvárás, hogy az adatai, az állapota és az ellátásáról készült dokumentáció soha ne válhasson politikai vagy sajtófegyverré.
Éppen ezért az új vezetés egyik legfontosabb feladata lehet az adatbiztonság, a belső kontroll és a felelősségi rendszer megerősítése.
A mentődolgozók nélkül nincs valódi reform
Bármilyen nagy ívű tervekről is beszélünk, a mentőszolgálatot végső soron nem az irodák, hanem az emberek működtetik. Mentőápolók, mentőtisztek, orvosok, gépkocsivezetők, diszpécserek és minden bajtárs, akik nap mint nap terepen dolgoznak.
Ők azok, akik éjszaka is indulnak, akik ünnepnapon is mennek, akik tragédiák, balesetek, újraélesztések és családi krízisek közepén jelennek meg. A beteg számára ők jelentik magát az OMSZ-t.
Ezért bármilyen reform csak akkor lehet sikeres, ha az új vezetés nemcsak felülről akar változtatni, hanem meghallgatja azokat is, akik a rendszer mindennapi hibáit és erősségeit testközelből ismerik.
A valódi változás ott kezdődik, amikor a dolgozók nem elszenvedői, hanem alakítói a reformnak.
Új korszak kezdődik, vagy csak új névtábla kerül az ajtóra?
Most ez a legnagyobb kérdés. Csató Gábor távozása lehet valódi korszakhatár, de lehet egyszerű politikai személycsere is. Az első jelek fontosak: átmeneti szakmai vezetés, nyílt pályázat, mentésirányítási felülvizsgálat, járműpark-felmérés és átláthatósági ígéretek.
De a döntő nem az lesz, mit mondanak most, hanem az, mi történik ezután. Lesznek-e nyilvános adatok a kiérkezési időkről, a járművek állapotáról, a régiós különbségekről, az ügyeleti rendszer hibáiról és az informatikai biztonságról? És valóban szakmai alapon választják-e ki az új főigazgatót?
Az biztos, hogy az OMSZ előtt sűrű hónapok állnak. És közben a legfontosabb nem változik: a mentőknek minden nap menniük kell, a hívásokat minden nap fogadni kell, a betegeket minden nap el kell látni.
Ha a mostani vezetőváltás végül valódi javulást hoz a mindennapi működésben, akkor ez több lesz egyszerű személycserénél. Ön szerint most tényleg új korszak kezdődik az Országos Mentőszolgálatnál?
