A családhoz közel állók elmondása szerint 2025 áprilisában derült ki, hogy Kálloy Molnár Péter rosszindulatú daganatos betegséggel küzd. A diagnózis sokkolta a szeretteit, de ők – és maga a színész is – végig hittek abban, hogy innen még van visszaút.
A következő hónapokban voltak jobb és rosszabb időszakok: Péter több fellépését kénytelen volt lemondani, ugyanakkor amikor csak tehette, visszatért a közönség elé. Anyósa, Dallos Szilvia színésznő később úgy fogalmazott: abban reménykedtek, hogy a kezelések eredményesek lesznek, és a betegség csak egy nehéz, de átmeneti időszak az életében.
A Blikk információi szerint a színészt hetek óta kórházban ápolták, állapotáról szűkszavúan nyilatkoztak, a család a nyilvánosság helyett a csendes, befelé forduló küzdelmet választotta.December első napján azonban szervezete feladta a harcot: a gyilkos kór végül legyőzte őt.
Egyszer már visszakapta az életét
Nem ez volt az első alkalom, hogy Kálloy Molnár Péter szembenézett az elmúlás lehetőségével. 2018 őszén egy előadás szünetében mellkasi fájdalomra panaszkodott, kollégái mentőt hívtak hozzá, és sürgősen kórházba szállították.
A vizsgálatok után egyértelművé vált: komolyan oda kell figyelnie az egészségére. Az eset után radikálisan átalakította az életmódját, igyekezett könnyebben, tudatosabban élni, próbált leszokni a dohányzásról, sportolni kezdett, és sokszor emlegette: „második esélyt” kapott.
A sors most mégis könyörtelen volt. Hiába a korábbi ijedtség, a változtatási szándék és az életmódváltás, a daganatos betegség ellen ezúttal már nem volt elég a kitartás és az optimizmus.
Két gyermek édesapja volt, a gyászoló család most csendet kér
Kálloy Molnár Péter két gyermeket hagyott maga után: fiát, a 18 éves Istvánt és lányát, a 15 éves Szofit. A színész a nyilvánosság előtt ritkán beszélt a magánéletéről, de akik ismerték, tudták: odaadó apaként, szerető társaként volt jelen a családjában.
A gyászoló hozzátartozók – érthető módon – most csendre, nyugalomra vágynak. A rajongók részéről érkező üzenetek, gyertyafényes fotók, visszaemlékezések azonban már most ellepték a közösségi oldalakat: mindenki ugyanarra emlékszik – a különleges hangú, sajátos humorú, finoman groteszk, de nagyon is emberi figurákat megformáló művészre.
