Nem csillapodik a politikai földindulás a választási győzelem után: miközben minden szem a kormányalakításra szegeződik, máris egy sokkal kényesebb kérdés került az asztalra. Mi történik akkor, ha az új kétharmados többség és a hivatalban lévő köztársasági elnök látványosan egymásnak feszül?
A most kibontakozó helyzet túlmutat a napi politikai adok-kapokon: alkotmányos vita is lehet belőle, amely hosszú időre meghatározhatja a magyar közjogi rendszer működését.
Magyar Péter nyíltan távozásra szólította fel Sulyok Tamást
A Magyar Péter vezette Tisza Párt kétharmados győzelme után az egyik legerősebb politikai üzenet az volt, hogy a pártelnök felszólította Sulyok Tamást, mondjon le köztársasági elnöki tisztségéről.
Magyar Péter érvelése szerint az államfő nem független közjogi szereplőként működött, hanem a korábbi hatalmi berendezkedés részeként. Állítása szerint az elmúlt években több kulcsfontosságú intézmény – köztük az igazságszolgáltatás, az ügyészség és más alkotmányos szervek – politikai logika mentén alakult át, és ebbe a sorba illeszkedik a köztársasági elnöki pozíció is.
A Sándor-palota nem mondta ki, hogy távozik az államfő
A felvetésre a Sándor-palota írásban reagált, ám a válasz nem adott egyenes feleletet arra, hogy Sulyok Tamás hajlandó lenne-e lemondani.
A közlemény lényege az volt, hogy a köztársasági elnök jogállását és feladatait az Alaptörvény szabályozza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az államfőnek a választások után világos alkotmányos feladatai vannak: össze kell hívnia az Országgyűlés alakuló ülését, javaslatot kell tennie a miniszterelnök személyére, és egyeztetnie kell a parlamentbe jutott pártokkal.
Politikai olvasatban ez erős jelzés: a hivatal jelen állás szerint nem arra készül, hogy az államfő önként félreálljon.
Nem elég a politikai akarat, jogi út is kell
A mostani helyzet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a politikai felhatalmazás és a közjogi realitás nem mindig ugyanaz. Attól, hogy a választók kétharmados többséget adtak az új parlamenti erőnek, a közjogi tisztségviselők még nem veszítik el automatikusan a pozíciójukat.
A köztársasági elnök leváltása a jelenlegi szabályok alapján összetett és erősen kötött eljárás. A folyamatot parlamenti képviselők kezdeményezhetik, a döntéshez kétharmados többség kell, és az ügyben az Alkotmánybíróság szerepe is megkerülhetetlen, mivel vizsgálni kell a leváltás jogi feltételeit.
Ez magyarán azt jelenti, hogy a puszta politikai szándék önmagában kevés: minden lépésnek bele kell férnie az alkotmányos keretekbe.
Két forgatókönyv rajzolódik ki
Az első lehetőség, hogy elhúzódó alkotmányos és politikai vita kezdődik, amelyben a felek a jelenlegi szabályok mentén próbálják rendezni a konfliktust. Ez hónapokra is meghatározhatja a közéletet, és folyamatos feszültséget tarthat fenn az új többség és az államfő között.
A másik forgatókönyv ennél jóval keményebb: a Tisza Párt élhet a kétharmados többségével, és módosíthatja az Alaptörvényt, hogy új helyzetet teremtsen az államfő leváltására.
Ez azonban már nem csupán belpolitikai kérdés lenne. Egy ilyen lépésnek komoly jogi, politikai és nemzetközi visszhangja is lehet, hiszen az európai intézmények várhatóan kiemelt figyelemmel követnék az eseményeket.
Mit üzen ez a választóknak?
Magyar Péter már a kampányban is arról beszélt, hogy győzelem esetén mély intézményi átalakítások jöhetnek. Érvelése szerint a választók ennek tudatában adtak felhatalmazást a Tisza Pártnak, vagyis politikai értelemben világos elvárás mutatkozik a közjogi rendszer átformálására.
Ezzel szemben az államfő korábbi megszólalásaiban inkább a demokratikus folyamatok stabilitását emelte ki, hangsúlyozva, hogy a választási eredmény legitim felhatalmazást ad az új politikai irány kijelölésére, függetlenül attól, ki kerül hatalomra.
Éppen ezért a vita tétje sokkal nagyobb egy személyi kérdésnél: arról szól, hogyan értelmezi az ország a politikai felhatalmazás és az alkotmányos korlátok viszonyát.
Érzékeny átmenet jön Magyarországon
A következő hetek kulcsfontosságúak lesznek. A kormányalakítás mellett most az is eldőlhet, milyen viszony alakul ki az új parlamenti többség és a hivatalban lévő köztársasági elnök között.
A helyzet különösen kényes, mert a köztársasági elnök elvileg éppen azért áll a politikai tér fölött, hogy biztosítsa az alkotmányos működés folytonosságát. Ha azonban ez a szerep maga is nyílt politikai vita tárgyává válik, az hosszabb távon is felboríthatja az intézményi egyensúlyt.
Egy dolog biztos: Magyarország új korszak küszöbére érkezett, és most már nemcsak az a kérdés, ki kormányoz, hanem az is, hogyan működik majd a teljes közjogi rendszer. Ön szerint meddig mehet el egy új kétharmados többség az intézményi átalakításban?
