Súlyos veszteség érte a hazai kulturális életet: 92 éves korában elhunyt Boros Attila, a magyar rádiózás és a komolyzenei világ egyik meghatározó alakja. Neve évtizedeken át összeforrt az igényes műsorkészítéssel, a klasszikus zene szeretetével és azzal a ritka képességgel, hogy a legmagasabb színvonalat is közérthetően tudta közel vinni a hallgatókhoz.
Egy sokoldalú pálya, amely a zenéből indult
Boros Attila 1934-ben született Budapesten, és már fiatalon egyértelművé vált, hogy életét a zene határozza meg. Az 1950-es években magánúton tanult vezényelni, mesterei között volt Lukács Miklós és Kórodi András is. Pályáját karmesterként kezdte, és több vidéki, valamint fővárosi színházban dolgozott zenei vezetőként, operák és zenés előadások irányítójaként.
Nemcsak a karmesteri pulpituson állta meg a helyét: zongorakísérőként is aktív volt, és olyan ismert művészekkel dolgozott együtt, mint Neményi Lili vagy Zsolnai Hédi. Már ezekben az években is látszott, hogy nem csupán kivételes zenei érzéke van, hanem rendkívüli műveltsége és színpadi jelenléte is.
A Magyar Rádió legendás hangja lett
Az igazi országos ismertséget 1965 hozta el számára, amikor a Magyar Rádióhoz került. Itt vált a komolyzenei műsorok egyik legismertebb és legelismertebb alakjává, akinek hangját hallgatók generációi ismerték fel azonnal. Műsorvezetőként, szerkesztőként és riporterként is maradandót alkotott.
Különleges adottsága volt, hogy a klasszikus zene világát nem elefántcsonttoronyból mutatta be. Adásaiban úgy beszélt operákról, zeneszerzőkről és koncertélményekről, hogy az egyszerre volt szakmailag hiteles, élvezetes és közérthető. Sokak számára ő jelentette az első találkozást a komolyzene varázsával.
Nem egy hallgató emlékezhet úgy rá, mint arra az emberre, akitől először hallott olyan lelkesedéssel és érthetően beszélni az operáról, hogy azonnal kedvet kapott hozzá. Ez az adottság tette őt igazán pótolhatatlanná.
Íróként és fordítóként is maradandót alkotott
Boros Attila munkássága messze túlmutatott a rádiós szerepléseken. Számos zenei témájú írás, kritika és tanulmány fűződik a nevéhez, emellett jelentős zenetörténeti kötetek szerzőjeként is ismert volt. Olyan munkák kapcsolódnak hozzá, mint a Harminc év magyar operái, amely a hazai operajátszás történetébe ad betekintést, vagy a Muzsika és mikrofon, amely a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának történetét dolgozza fel.
Fordítóként szintén figyelemre méltó munkát végzett. Ő ültette magyar nyelvre Karl Böhm emlékiratait is, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a nemzetközi zenei világ fontos alakjai közelebb kerüljenek a magyar olvasókhoz.
Az utolsó években is aktív maradt
Sokan már rég visszavonultak volna ilyen gazdag életút után, Boros Attila azonban idős korában sem szakadt el teljesen hivatásától. A Magyar Katolikus Rádió külső munkatársaként továbbra is készített zenei műsorokat, és még az utóbbi években is aktív része maradt a rádiós és kulturális életnek.
Kollégái és hallgatói szerint nemcsak kiváló szakember, hanem valódi mentor is volt, aki örömmel segítette a fiatalabb generációkat. Tudása, szerénysége és elhivatottsága miatt sokan példaképként tekintettek rá.
Pótolhatatlan veszteség a magyar kultúrában
Boros Attila halálával egy egész korszak zárul le. Az a világ, amelyben a rádió nem pusztán háttérzaj volt, hanem a kultúra egyik legfontosabb közvetítője, sokat köszönhet neki. Műsorai, könyvei és szakmai öröksége tovább élnek, és minden bizonnyal még sokáig irányt mutatnak majd azoknak, akik hisznek abban, hogy a minőségi kultúra mindenkihez eljuthat.
