– Képzeld, szegény nővérem két éve kórházban van!
– Jaj, de sajnálom. Tüdő?
– Nem.
– Szív?
– Nem.
– Hanem?
– Ápolónő.
Még egy vicc
Kovács úr a héten már harmadszorra késik el a munkahelyéről. Balszerencséjére a főnöke már az íróasztalánál várja:
– Na, kolléga mondjon valami hihető mentséget a késésre! – mondja a főnök.
– Elnézést kérek a késésért, de nagyon meredek reggelem volt. Már épp indultam volna, amikor a feleségem megkért, hogy vigyem el egy darabon. Beleegyeztem, de csak akkor, ha siet.
El is készült 10 perc alatt. Útközben azonban a hídon akkora dugó volt, hogy kénytelen voltam az autót letenni, és átúszni a folyót, nézze meg, még vizes a cipőm. Aztán lestoppoltam egy rendőrhelikoptert, az elhozott a szomszéd utcáig, de leszállni nem tudott, ezért ejtőernyővel kiugrottam, és most itt vagyok!
A főnök zordan néz rá:
– Már megbocsásson, de hülyének néz? Azt várja, hogy ezt el is higgyem? Ki látott már olyat, hogy egy nő 10 perc alatt elkészül?!
Még egy vicc:
Két régi ismerős találkozik:
– Mesélj, milyen az új munkahelyed, milyen a főnököd?
– A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte.
– Na ne mesélj, ezt nem hiszem, a főnökök általában mindig utálatosak.
– Pedig igaz. Az egyik szeméből a nyílt gonoszság, a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik. Viszont szinte biztos, hogy soha nem fog minket kirúgni.
– Miből gondolod?
– Mert minket nem lehet elbocsátani! A rabszolgákat el szokták adni!
