A magyar mentőszolgálat egyik meghatározó alakját veszítette el a szakma: elhunyt Szabó István, főápoló, mentésvezető, aki évtizedeken át szolgálta az életmentést hivatásként. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) megható levélben búcsúzott tőle közösségi oldalán.
„Olyan ember volt, akinek nem kellett hangosan szólni, hogy figyeljenek rá”
A bejegyzésben azt írják, hogy Szabó István bajtárs nem a szavak, hanem a tettek embere volt.
„Mindig voltak és vannak is emberek, akik nem harsány jelenléttel, nem látványos gesztusokkal, hanem megbízható súllyal vesznek részt a világ működtetésében. Szabó István bajtárs ilyen ember volt. Olyan, akinek nem volt szüksége hangos szóra ahhoz, hogy figyeljenek rá. Elég volt a reggeli bejelentkezése az éterben, és a bajtársak már tudták: ma rend lesz, mert van, aki tudja, mit kell tenni, ha a világ megint egyszer csak kibillen.” – írta az Országos Mentőszolgálat.
Évtizedek óta a hivatás szolgálatában
Szabó István 1979-ben kezdte pályáját a Dabasi Mentőállomáson, majd a Monori Mentőállomáson folytatta munkáját mentőápolóként, később főápolóként.
Kilenc éve már a Központi Irányítócsoport mentésirányítójaként tevékenykedett, ahonnan mentésvezetői beosztásba került.
Kollégái szerint életét teljes egészében a hivatásának szentelte, mindig higgadtan, tapasztalatával és bölcsességével irányította a bajtársakat a legnehezebb helyzetekben is.
Hirtelen jött betegség ragadta el
Szabó István 2025. október 22-én hunyt el, hirtelen fellépő betegség következtében.
A tragédia váratlanul érte mind családját, mind munkatársait.
Az OMSZ közössége és az egész mentőtársadalom megrendülten búcsúzik tőle.
