Újabb felmérés rázta meg a közéletet: a 21 Kutatóközpont friss számai szerint a választók többsége már nemcsak bírálja, hanem távozásra is felszólítaná Sulyok Tamást. A köztársasági elnök személye elvileg az ország egységét jelképezi, ezért különösen súlyos jelzés, ha a társadalom jelentős része szerint megrendült körülötte a bizalom.
Többség lemondást vár Sulyok Tamástól
A 21 Kutatóközpont felmérése alapján a választók 60 százaléka úgy gondolja, hogy Sulyok Tamásnak le kellene mondania, míg 31 százalék szerint ki kellene töltenie a mandátumát. További 8 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni. A kutatás eredményéről a Portfolio is beszámolt.
Ez az adat politikailag különösen erős, mert nem csupán egy szűk párttábor véleményét mutatja, hanem azt, hogy a teljes választóközönségben többségbe került a lemondást sürgető álláspont. Ugyanakkor a 31 százalékos ellenzői arány azt is jelzi, hogy az ügy korántsem lezárt, és továbbra is komoly társadalmi vita övezi.
A bizonytalanok aránya sem elhanyagolható. Ez arra utalhat, hogy sokan még mindig óvatosan közelítenek a kérdéshez, vagy nem szeretnének állást foglalni egy ennyire kiélezett közjogi ügyben.
Élesen kettéválik a Tisza és a Fidesz tábora
A felmérés egyik legbeszédesebb része, hogy Sulyok Tamás ügye mára egyértelműen pártpolitikai törésvonallá vált. A Tisza Párt szavazóinak 87 százaléka a lemondás mellett áll, miközben a Fidesz szavazóinak 86 százaléka szerint az államfőnek ki kellene töltenie a mandátumát.
Ez a különbség látványosan mutatja, hogy két egymástól teljesen eltérő politikai valóság rajzolódik ki. A Tisza-tábor szemében Sulyok távozása sokak számára egy szélesebb intézményi átrendeződés része lehet. A Fidesz hívei viszont könnyen úgy értelmezhetik az ügyet, mint egy politikai nyomásgyakorlást vagy erődemonstrációt.
A pártnélküliek és kisebb pártok támogatói jóval megosztottabbak. Ebben a körben 21 százalék támogatja a lemondást, 57 százalék ellenzi, 22 százalék pedig bizonytalan. Ez azt mutatja, hogy a középen álló választók sokkal óvatosabban viszonyulnak a kérdéshez, és számukra nem elég a politikai üzenet, fontos a jogi és intézményi keret is.
A parlamenti eltávolítás támogatottsága már szűkebb
A kutatás nem állt meg a lemondás kérdésénél. A válaszadókat arról is megkérdezték, helyeselnék-e, ha Sulyok Tamást a parlamenti többség távolítaná el hivatalából, amennyiben nem mond le önként. Itt már szorosabb eredmény született: 52 százalék támogatná ezt a lépést.
Ez fontos különbség. A számokból az látszik, hogy többen szeretnék Sulyok távozását, mint ahányan a parlamenti eltávolítást is támogatnák. Ennek politikai oka is lehet: egy önkéntes lemondás sokkal kevésbé konfliktusos, mint egy közvetlen hatalmi beavatkozás.
Azok között, akik eleve nem utasították el a lemondás gondolatát, 78 százalék támogatná az eltávolítást is. Ez azt mutatja, hogy a lemondáspárti tábor jelentős része akkor sem hátrálna meg, ha keményebb közjogi lépésre kerülne sor.
Miért ennyire érzékeny a köztársasági elnök kérdése?
A köztársasági elnök nem napi politikai irányító, mégis kiemelt szereplője a rendszernek. Az állam egységét testesíti meg, törvényeket ír alá, kinevezésekben vesz részt, és bizonyos helyzetekben ellensúlyt is jelenthet. Éppen ezért az ő személye körüli vita jóval többről szól, mint egy átlagos politikai konfliktus.
Ha a társadalom nagy része úgy látja, hogy az államfő már nem tudja hitelesen betölteni ezt a szerepet, az nemcsak személyes, hanem intézményi bizalmi válságot is jelezhet. Ezért különösen nagy a tétje annak, mi történik a következő napokban.
Lemondás és eltávolítás: ugyanaz a cél, más politikai üzenet
Nem mindegy, hogyan zárul egy ilyen ügy. Az önkéntes lemondás politikailag és erkölcsileg is más üzenetet hordoz, mint egy parlamenti eltávolítás. Előbbi azt sugallhatja, hogy az érintett belátta: a helyzete tarthatatlanná vált. Utóbbi viszont már egy keményebb hatalmi döntés, amelyet a támogatók szükséges lépésnek, az ellenzők viszont politikai leszámolásnak láthatnak.
Éppen ezért, ha bármilyen eljárás indulna, annak világos jogi alapra, átlátható menetrendre és nagyon precíz kommunikációra lenne szüksége. Egy köztársasági elnök eltávolítása nem lehet egyszerű politikai gesztus, mert hosszú időre meghatározhatja, hogyan gondolkodik a közvélemény a közjogi intézmények működéséről.
A középen állók dönthetik el, hogyan értékeli mindezt az ország
Miközben a nagy párttáborok álláspontja szinte teljesen kiszámítható, a bizonytalanok és pártnélküliek reakciója kulcsfontosságú lehet. Ők azok, akik kevésbé ideológiai alapon, inkább a folyamat tisztasága és indokoltsága szerint ítélik meg a történéseket.
Ha a kormányoldal átláthatóan, jogszerűen és higgadtan jár el, az erősítheti a hitelességét. Ha viszont az ügy túl gyorsnak, túl keménynek vagy túl politikainak látszik, az könnyen visszaüthet. A felmérés tehát egyszerre jelent politikai muníciót és komoly figyelmeztetést is.
Komoly jelzés, de nem teljes felhatalmazás
A friss kutatás alapján a többség valóban Sulyok Tamás távozását akarja, és szűk többség még a parlamenti eltávolítást is elfogadhatónak tartaná. Ugyanakkor az is világos, hogy az ország továbbra is erősen megosztott a kérdésben, különösen pártpolitikai alapon.
Ezért a következő időszak nemcsak Sulyok Tamásról szól majd, hanem arról is, képes-e a politika úgy kezelni egy súlyos közjogi konfliktust, hogy közben ne mélyítse tovább a társadalmi törésvonalakat.
Szerinted mi lenne a helyes lépés: Sulyok Tamásnak magától kellene távoznia, vagy ha ez nem történik meg, a parlamentnek kellene döntenie a sorsáról?
