Megható sorok, mosolyt fakasztó családi történetek, majd a tragikus fordulat – néhány héttel ezelőtt még így emlegették Szolnoki Péter jubileumi koncert utáni szavait. A Bon-Bon alapító énekese akkor nem elsősorban a sikerekről beszélt, hanem azokról, akik a színpadon túl a legtöbbet jelentették neki: a gyermekeiről, a családjáról, a közös emlékekről.
A jubileumi koncert, amely személyes ünneppé is vált
A Bon-Bon harmincadik születésnapját ünneplő koncert az egyik legnagyobb hazai popzenei jubileumi eseménnyé nőtte ki magát. Az MVM Dome zsúfolásig megtelt, a közönség pedig az első perctől az utolsóig együtt lélegzett a zenekarral.
Szolnoki Péter számára azonban az este legfontosabb pillanata nem pusztán a telt ház vagy a vastaps volt. A koncertet ugyanis két fia zenekara, az OTUZ nyitotta meg, ami különösen személyessé tette az eseményt. A 25 éves Peti és a 23 éves Balázs végül ugyanazon az úton indult el, amely édesapjuk életét is meghatározta.
Bár eredetileg más területek felé kacsingattak – egyikük anglisztikát tanult, másikuk filmes képzésen végzett –, a zene végül újra és újra visszatalált hozzájuk. Ma már nemcsak a saját zenekarukban dolgoznak, hanem televíziós produkciók háttérmunkálataiban is részt vesznek zenei szerkesztőként. Nevük olyan műsorok stáblistáján szerepel, mint a Kincsvadászok, az X-Faktor vagy a Csillag Születik.
„Ezt szívták magukba gyerekkoruk óta”
Az énekes szerint gyerekei pályaválasztásának magyarázata egészen egyszerű volt:
„Nyilvánvalóan ezt szívták magukba gyerekkoruk óta. Hallották, milyen zenéket hallgatok, látták, hogy otthon zenélek. Sőt, mindhárom gyerek még az anyukájuk hasában volt, amikor koncertekre jártunk.”
Ezek a mondatok nemcsak arról árulkodtak, mennyire természetes közeg volt náluk a zene, hanem arról is, hogy Szolnoki Péter milyen mély szeretettel és büszkeséggel beszélt a családjáról. A nyilatkozatában nem a hírnév vagy a reflektorfény kapta a főszerepet, hanem az otthoni élet és a közösen megélt pillanatok.
A történet, amin mindenki mosolygott: Bogi és a Red Hot Chili Peppers
Az interjú egyik legkedvesebb része kétségkívül az a családi emlék volt, amelyet lányáról, Bogiról idézett fel. A fiatal nő ma már a Librettó kulturális műsor társszerkesztőjeként dolgozik, és édesapja szerint már születése előtt határozott véleménye volt a zenéről.
„Amikor Bogi még az anyukája hasában volt, elmentünk egy Red Hot Chili Peppers koncertre – ez még 1995-ben volt, mert ő 1996-ban született –, és a koncert alatt nagyon rugdosni kezdett. Láthatóan nem tetszett neki a zene, úgyhogy végül el is jöttünk.”
A történet később még különösebb színt kapott, amikor kiderült, hogy Bogi évekkel később sem kedvelte a világhírű zenekart.
„Aztán évekkel később, amikor már nagyobb volt, mindig mondogatta, hogy nem szereti a Red Hot Chili Pepperst. Akkor jutott eszünkbe ez a történet, és mondtuk neki: »Hát persze, kislányom, neked már magzatként sem tetszett ez a zenekar.«”
Ez a sztori akkor még felszabadult nevetést hozott, ma viszont már sokkal fájóbb, meghatóbb felhanggal idézik fel sokan.
Egyre fontosabb lett számára a csendesebb élet
A jubileumi koncert utáni beszélgetésből az is világosan kirajzolódott, hogy Szolnoki Péter számára az évek múlásával átértékelődtek a hangsúlyok. Bár továbbra is a zene volt az élete, egyre többet jelentett neki a nyugalom, a szeretteivel töltött idő és a visszafogottabb pillanatok.
Az 56. születésnapját már nem nagyszabású ünnepléssel képzelte el. Míg az 55. születésnapját még látványos Big Band-koncerttel tette emlékezetessé, ezúttal inkább arra vágyott, hogy párjával, Vikivel és a szűk családi körrel tölthesse ezt a napot, távol a reflektorfénytől.
Ez a szemlélet sokat elárult arról, hogyan tekintett az életére: a színpad továbbra is fontos maradt számára, de a legnagyobb örömöt már nem feltétlenül a tapsban találta meg, hanem azokban az emberekben, akik mindig mellette álltak.
Ma már egészen más súllyal hangzanak ezek a mondatok
Az interjú ma már különösen megrendítő olvasmány. Szolnoki Péter szavai egy olyan embert mutattak meg, aki büszke volt a gyermekeire, hálás volt a családjáért, és a legnagyobb sikert már nem a színpadon, hanem az élet csendesebb pillanataiban látta.
Talán éppen ezért maradnak ennyire emlékezetesek ezek a mondatok: mert nemcsak egy ismert előadó nyilatkozata volt, hanem egy szerető apa és családcentrikus ember vallomása is. Önnek melyik emlék vagy idézet maradt meg leginkább Szolnoki Péterrel kapcsolatban?
